Megtalálni a megfelelő ceremóniamestert volt az egyik legnagyobb kihívás az esküvőnkkel kapcsolatban.
Ifjú párként emelkedett, meghitt, őszinte, de önfeledten vidám hangulatot képzeltünk az esküvőnkre.
Ezt és még sok minden mást ceremóniamester jelöltjeinknek nem tudtam elmagyarázni.
Katának nem kellett.
Tudta magától.
Ahogy tudta magától azt is, hogy hogyan kell tisztán, pontosan és barátságos nyitottságal kommunikálni az esküvőt megelőző tervezési fázisban.
Tudta, hogy mire van szüksége egy mennyasszonynak és egy vőlegénynek a vendégvárás izgalmas forgatagában.
Tudta tapasztalatával és szaktudásával támogatni a ceremónia minden egyes mozzanatát.
Tudta, értette, olvasta a násznép és az örömcsalád szövevényes érzelmi valóságát a nagy napon.
Tudta emelni az ünnep fényét egy brilliáns egyedi alkotással, a rímekbe szedett szerelmünk történetével.
Tudta, mit, mikor és hogyan szeretnénk, így mi teljesen rábízhattuk magunkat és megélhettük az esküvőnk soha vissza nem térő pillanatait.
Tudta, mikor kell vizet hozni a menyecsketáncban kifáradt ifjú párnak.
Tudta, mikor kell elkapni a lépcsőn rohanó, zuhanó repülésben lévő nagymamát.
Tudta, mikor kell előkeríteni az elveszett szentimentális értékkel bíró kosarat a pénzsöpréshez.
Tudta, mikor kell erőt lehelni a megfáradt örömanyába.
Tudta, hogy mikor kell a háttérből irányítani a szálakat, és tudta, mikor kell a rivaldafényt elbírva megcsillogtatni előadó képességét.
Tudta, mikor kell sírni, tudta, mikor kell nevetni, megríkatni, nevettetni.
Kata tudta.
Köszönjük, Kata! 🙂
Annavirág és Bence
